Üdv Tagtársak,
mindenek előtt, köszönöm a különleges túra szervezését Zsókának, és a többszörösen "kutacson vágott" Lacinak
.
Nagyon jól éreztük magunkat.
Nekünk más szempontból is különleges volt a túra, hiszen a gépsárkányom leragadt a szervizben
, így Peiner Józsi (szuzi)nagyon gáláns, önzetlen , igazán baráti felajánlását elfogadva, tudtuk 2 keréken teljesíteni a "küldetést".
Ezúton is köszönöm a lehetőséget 
!!!
Az Olympos érzelmileg kiváló volt - hogy odáig elértünk - , fizikálisan picit csalódás, hiszen pár szikla maradvány megtekintése, 8,5 km-es 600 m-es emelkedő sétával, elmarad a mitológia eme nevezetes emlékéhez fűzött elvárásaimtól. De nem ez a lényeg hanem hogy eljutottunk oda. Mindenképpen pozitív élmény és hihetetlen különleges földrajzi környezet.
A meteorák elámító, hihetetlen látvány és világ.Csodálatos.
Utolsó napunkon Belgrádban kivételes idegenvezetést kaptunk Sámántól, Nándorfehérvári diadalunk történelméről!!!
A csapat ismét megmutatta, hogy létezik eszmeiség, csapatszellem , összetartozás és ezt kifelé is minden percben látható, érzékelhető módon - észrevétlenül - kommunikáljuk( a határ át lépesekkor, motoron, gyalogosan, éttermekben, kávézókban, a strandon). Ez csodálatos nagyon jó dolog. Gondolok arra, amikor zászlóink lobognak a szélben, szervezett formában közlekedünk, vagy csak a közös asztalnál fogyasszuk étkeinket, vagy közösen énekeljük az ismert magyar dalokat, saját hangszeres kíséreteinkkel.
Igenis ez a csapat rendelkezik múlttal, él a jelenben és van jövője.
Azért is itt írom le ezen gondolataimat, mert ez a túra volt az utóbbi évek leghosszabb és és talán a leginkább csapatszellemben változatos túránk.A résztvevők között voltak oszlopos alapító tagok, régi aktív túraszervező tagok, új belépők, régi kedves barátok, új barát, és voltak akik más elfoglaltság miatt csak szellemükkel voltak velünk, és akik szellemükkel, emlékükkel lehettek velünk.
Volt szép és felejthetetlen nagy túránk, a magyarság és a táj szépsége miatt - gondolok itt az Erdélyi napjainkra - , ez a túra szerintem inkább a csapatról szólt. A táj görög volt - hogy hogy nem - a tenger sós volt, a kv török volt - többnyire
-a nap sütött és esett az eső.
Összességében erősítettük a csapatszellemet és az eszmeiségünket.
"... mert az árnyék mi vagyunk!..."
Ui.: fotók és videók később felkerülnek!!!
