Kárpátalja - Duplán ráz

Azt mindannyian tudtuk, ez egy időutazás lesz. Visszatérünk egy útra, egy pontra, ami népünk történelme szempontjából fontos. És emiatt a magyarság tudatunk szempontjából is az!  Végigjárni  Árpád útját, érinteni a falakat, vagy látni a romokat, melyek között Rákócziék éltek, sorsdöntő cselekedeteikkel alakítva saját életükön túl, egész nemzetük sorsát...

Baggió, mint csapatunk legifjabb tagja, mert nagyot álmodni és bár a túra felénél azt gondoltam, emiatt még egy villáskulcs segítségével felébresztem álmaiból, később valahogy nem így lett. A szerszámot persze kellett használnom, bizonyos csavarokat minden este újra húztam, és a szerelés közben alapvető történelmi kérdésekre kaptam választ. Láttam, amit Árpád vezérünk látott, éreztem, amit érzett, s bizony a táj miatt maradhattunk volna ott is, ahová vagy 800 kilométert motoroztunk, az utak viszont nem marasztaltak. Terveink szerint négy nap, kb. 1400 kilométert motorozgattunk volna, ami nem tűnik elsőre nagyon soknak, de a kiváló magyar utak helyett a határon túl egy összefüggő kátyútenger várt minket, s ez gyakran tartott hosszú kilométereken keresztül... Jómagam bántam, hogy nem szereztem egy GS-t erre az útra, nem kérdés, hogy ez nem Shadownak való világ!

Szállásunk Beregszászon volt, nászutasoknak félve ajánlott, de a célnak tökéletesen megfelelt. Innen a három nap során, csillagtúra jelleggel tervezett állomásaink: Szolyva - emlékpark, Vereckei hágó,  Pylypets, Sipot vízesés, Huszt(romvár), Aknaszlatina (sóstó,strandolás), Terebes fejérpatak (Európa földrajzi középpontja), Munkács(városnézés), Nevickei vár(várlátogatás), Ungvár(városnézés). Fényképeink tanúsága szerint ezeken a helyeken jártunk is, ha nem is teljesen ebben a sorrendben, de minden nap bőven a tervezett mennyiség felett motorozva, nem beszélve az előre nem tervezett programokról és helyekről! Sajnálatos, hogy emlékhelyeink egy része teljesen lepusztult állapotban van, ami viszont szép és látogatható, ott kevés a magyar nyelvű tájékoztató szöveg. És néha megrázó az is, hogy a kinti magyarság igencsak nehéz körülmények között boldogul, s őrzi mindazt, amit mi innen gyakran el is feledünk! De nem lehettünk idegenek sehol,  mivel idegen vezetőként velünk tartott Olcsvári Józsi, aki helyi versenyzőnek számít, így még Kántor Úrnál is ismert rövidebb utakat, és remek házigazdaként segített nekünk mindvégig. Reméljük tudjuk viszonozni számára mindazt, amit kaptunk Tőle! Köszönet még Nagy Gabinak, aki autós kísérőként begyűjtötte az összes büntetést a helyi rendőröktől, leamortizálta autója futóművét és vigyázott a bukósisakokra megállásaink során. Na és a Beregszászi Acéllovasoknak, akik kiváló pörkölttel leptek meg minket, és őrizték gépeink álmát! A haza út is kemény volt, itthon szél és kicsi eső várt ránk, de a sima út sok mindenért kárpótolt minket.